2012. február 5.

Annak ellenére, hogy "szibériai hideget" jósoltak a hétvégére, Zoli barátommal útnak indultunk, hogy egy könnyű téli sétát tegyünk a természetben. Mint utóbb kiderült, jól tettük: ragyogó napsütésben volt részünk egész nap, igaz, hogy egy hőmérő jócskán fagypont alatti hőmérsékletet mutatott volna.

Indulásunk kissé problémásra sikeredett. Először is csak egy órával későbbi vonattal tudtunk elindulni Budapestről, majd Vácon hiába szálltunk át a Balassagyarmat felé közlekedő -vagy épp nem közlekedő - vonatra, az valahogy nem akart elindulni. Fél tizenegy környékén szólt a vezető, hogy ne is várjunk, mert csak dél előtt nem sokkal fog menni. Gyorsan átszálltunk a Szob felé éppen induló vonatra, amely egy negyedórát állt valamiért Vácon. Félő volt, hogy a csatlakozást nem érjük majd el.

Kismarosnál - amikor láttuk, hogy még bent áll a busz - gyorsan leszálltunk és szerencsére megvárt még minket a vezető. Nagy nehezen tehát negyed tizenkettőkor elkezdődhetett a túra. Bosszantó ami történt, főleg azzal együtt, ami hazafelé történt. A túra egyáltalán nem volt hosszú és megerőltető sem, Királyrétről gyalogoltunk el Nógrádig.

Útközben megnéztük a befagyott Királyréti- és Bajdázói-tavat, majd tettünk egy sétát az egykori vasbánya tárójában, s ügyelve a téli álmot alvó denevérekre egy-két fotót is sikerült csinálnunk. A Vasbánya-hegynél levő bánya bejáratára viszont lakatot tettek, ezután csak az tudja látogatni, aki elkéri a kulcsot az ott kitett táblán megadott helyről. Nem is baj, emlékeim szerint ott sokkal több denevér van, köszönhetően annak, hogy sokkal kevesebb ember ismerte az a helyet.

Miközben onnan a kék és zöld jelzés felé sétáltunk észrevettük, hogy a térképen lezárt területként jelzett rész kerítésén helyenként ötméteres lyukak vannak, így arra gondoltunk mi lenne ha benéznénk ide, régóta érdekelt, hogy mire használták ezt a közel egy négyzetkilométeres részt.

Kisvártatva egy újabb - szintén lyukas kerítés következett az úton, majd régi raktárépületek mellett sétáltunk el, amelyek az ott levő feliratok szerint a honvédséghez tartoztak. 

Ahogyan gyalogoltunk kelet felé úgy sűrűsödtek az épületek, először még a hetvenes-nyolcvanas évekből megmaradt lerobbant "házmaradványokkal" találkoztunk, de a végén már egészen modern épületek is voltak, előtte pár osztrák - valószínűleg ott leselejtezett - busszal, annak a résznek olyan hangulata volt, mintha egy üdülőtelep lenne. Mivel nem akartunk visszafordulni és kilométereket kerülni, ezért eldöntöttük, hogy most már ha törik, ha szakad a főbejáratnál megyünk ki. Legnagyobb meglepetésünkre még kutyával se találkozunk itt, nem hogy emberrel, akitől meg tudtuk volna kérdezni, hogy hová is lyukadtunk ki éppen. Bár a bejáratnál volt egy-két kamera, a kapu oldalánál levő lyuknál könnyedén ki tudtunk jutni. Remélhetőleg nem haragudtak meg ezért az illetlen látogatásért, el nem vittünk semmit, kárt nem okoztunk. Ha esetleg valakinek van valamilyen információja ezzel a területtel kapcsolatban, akkor azt megköszönném.

Ezután Nógrád település Petőfi-lakótelep nevű része következett, majd szép lassan besétáltunk a településre. Mivel még volt időnk a vonatig ezért a várba is felmásztunk.

Ezalatt Zolival abban megegyeztünk, hogy nagyon hangulatossá tesz egy települést, ha a közepén évszázados vár áll.

Csináltunk pár képet fentről is meg lentről is, majd visszaindultunk a vasútállomás felé. Még oda se értünk, de már szemből jövő emberek mondták, hogy kár odamennünk, nem jár ez a járat se, legközelebb csak a 19:06-os fog indulni.

Egyesek amiatt panaszkodtak, hogy mennének dolgozni, de nem tudnak. Arra gondoltunk visszamegyünk egy vendéglőbe, ami a vár tövében volt, de útközben eszembe jutott, hogy mi még általános iskolában csináltunk olyat, hogy megkérdeztünk valakit egy faluban, hogy nem-e oda megy, ahová mi szeretnénk, és nem-e vinne el minket véletlenül. Épp egy furgon mellett mentünk el, amibe egy férfi az udvarából pakolt be valamit, amikor Zoli kitalálta, hogy megkérdezi merre is megy. Nagy összegben mertem volna rá fogadni, hogy Vácra, s így is lett. A hosszas várakozást így megspóroltuk és hamarabb otthon lehettünk, mint ahogy a következő vonat elindult volna Nógrádból. Ezúton is köszünjük a segítséget.

Nagyon szép időnk volt szerencsére, s mivel magasabban fekvő részeket nem érintettünk, ezért hideg szél sem fújt. Kellemes volt a séta, mert 10-15 centisnél nem volt nagyobb a hó. Ellenben elég nagy szégyen, hogy leesik 10 centi hó, van mínusz 5-10 fok és az élet már jóformán megáll a MÁV-nál...

Táv: 12 km    Szintemelkedés: kb. 250 m    11:20-16:30