2011.április 9.
Ezúttal képes beszámoló következik a tegnapi túráról, mivel a bejárt útvonal sokunk számára ismert lehet.
2011.április 9.
Ezúttal képes beszámoló következik a tegnapi túráról, mivel a bejárt útvonal sokunk számára ismert lehet.
2011. április 2.
Egyértelműen az idei év eddigi legszebb túrája volt ez! Amilyen szép volt viszont olyan nehéz is: még egy túrán se fordult eddig elő, hogy három "nagy" hegyet másszak meg (hogy ez pontosan mit jelent az majd kiderül a leírásból), így nem csoda hogy eléggé kimerített a sok hegymászás. Jól indult a nap: körülbelül 10 másodpercen múlott, hogy lekéssem a vonatot, de szerencsére elértem. Kár lett volna, hogy ha az előzetesen elgondolt útvonalon változtatnom kellett volna.
2011. március 26.
Egész péntek estig azt gondoltam, hogy vasárnap megyek a hegyekbe, de belepillantva az időjárásjelentésbe úgy döntöttem, hogy a szebb idő reményében inkább szombaton megyek.
2011. március 20.
Már régebb óta "szemezgettem" a térképen Parassapusztával. Sokszor voltam Szlovákiában, így megannyiszor átléptem itt az országhatárt, de ilyenkor legtöbbször a Börzsöny csak mint érdekesség játszott szerepet, azt nézvén hazafele jövet, hogy na vajon mikor bukkan fel szeretett hegységem.
2011. március 12.
Sajnos mostanában nincs valami sok időm, így az elkövetkező hetekben csak azokat a dolgokat emelem ki amik tényleg érdekesek és meglepőek voltak a túrán.
2011.február 27.
Már tavaly is terveztem egy igazán hosszú túrát menni, de akkor valahogy kimaradt. Fizikailag nagyon lefársztott a túra, de érdekes fejben nem: hazafelé a vonaton nyelvtanulással ütöttem el az időt. Na persze ez nem azt jelenti, hogy mostantól mindig ilyen túrákra fogok menni - egyrészt nem hiszem, hogy sokáig élvezném, másrészt nem azért jár az ember a hegyekbe, hogy "meghaljon" - szerintem maradok a 30-35 km-es távoknál, de azért ez a "könnyed" séta jó volt nagyon.
2011. február 13.
Nemigazán gondoltam volna a túra előtt, hogy ez lesz az elmúlt két év leghosszabb börzsönyi túrája, sőt még a túra közepén se, pedig így lett. Magyarkútról indultam, s beletellett egy kis időbe, amíg kikecmeregtem a lakott részről, viszont ahogy az erdőbe értem őzekkel találtam szemben magam. Ezen a részen még nem voltam, és mivel vészesen fogynak az új útvonalak, főleg a jelzett turistautak, nagy élvezettel vágtam neki az emelkedőnek. Bő egy óra alatt felértem a Nagy-Kő-hegyre 383 méteres csúcsára, ahol egy nemrég épült pihenőhely található. Szép volt a kilátás a Magas-Börzsöny és Szokolya felé, de a fényviszonyok borzalmasak voltak még, így a képek nem nagyon sikerültek. Otthon még olyan utat kerestem a térképen, ahonnan egyből le tudok ereszkedni Szokolya vasútállomására, de fent, a sziklás résznél meggondoltam magam, jó lesz nekem a kerülőút is, gondoltam, még akkor is, ha az komoly időpocsékolás.
2011. február 5.
Mind a mai napig Ipolytölgyes azok közé a faluk közé tartozott, ahonnan sosem indultam vagy érkeztem még túranapokon.
2011. január 29.
Ezúttal képes beszámoló következik a tegnapi túráról. A volánbusz Letkésnél lerobbant, ez a húszperces késés azt hittem teljesen tönkreteszi az eredeti túratervemet, de mivel az első órát nagyon keményem megnyomtam (miután leszálltam a buszról 1 óra 6 perc alatt felértem a Kövirózsásra a P+en, majd a Nagy-Kő-bércen át, ami több mint 500 m szintemelkedés egy óra alatt), így kicsit behoztam azt az időt, ami a buszozásnál elment. A Csarna-patak jege az egyik átkelésnél beszakadt alattam és térdig voltam a jeges vízben. A Hamuháztól az Oltárkőig nem találkoztam senkivel se, de ami a Csóványoson volt fent, főleg a kilátóban, az maga a borzalom: alig lehetett elférni a tömegben...Maga a túra nem volt olyan hosszú, de ez a kb. 1550m emelkedő télen 10-15 centis hóban, helyenként jeges emelkedőkkel bizony nagyon fárasztó volt.
2011. január 22.
A hét elején még komoly hóesést mondtak a hétvégére, csütörtök magasságában azonban már tiszta, napos időről lehetett olvasni. Tavaly áprilisban egyszer már indultam Borsosberényből, s mivel az egy nagyon jó kis túra volt, ezért gondoltam miért is ne, lehetne most is innen kezdeni a túrát. 8:35-kor ért oda a vonat, s ugyanarra indultam, mint legutóbb: visszafelé a sínek között egy 5-600 métert, majd a Z+ jelzésen a Kámor irányába. Az első kilométer egy szántóföld szélén vezet, ami kicsit kiemelkedik már a környezetéből, így a Visegrádi-hegység csúcsaira is rálátás nyílt. Kb. 40 perc után balról széles, Diósjenő felől jövő bicikli út csatlakozott. Ennél a szakasznál egy kis fenyveserdő mellett megy az út, ez később fentről a Kámorról és a Kőemberről is jól lehetett látni. Egy kis lejtő és egy erőteljes jobb, majd bal kanyar után értem el a Makkos vadászházhoz, ahol most állt egy terepjáró, nemúgy, mint múltkor, amikor egy lélek se volt ott. Az autó ellenére én bátorkodtam a rövid bekötőúton bemenni a házhoz és megpihenni egy kicsit.