2011. január 14.

Ugyan csak hat nap telt el a legutóbbi túrám óta, de mivel időm volt, s kedvem is ezért túráztam egyet ma. Nem gondoltam volna, hogy ilyen rossz idő lesz: lent sár volt, fent olvadó hó, hatalmas köd, hideg sarki szél és szakadó eső. Azt hiszem ez sokat elárul arról, hogy néztem ki a túra végére. Mivel az útvonal többé kevésbé jól ismert sokak számára, ezért leírás helyett csak egy-egy érdekességet említek meg. Azon már meg se lepődtem, hogy egyetlen túrázóval se találkoztam a nap folyamán. A patakok áradnak, a Rakottyás-patakba sikerült is belecsúsznom térdig. A Foltán-keresztig egy új, eddig számomra ismeretlen úton mentem: a Cseresnyés-patak és Boros-patak által közrefogott gerincen másztam fel. Elég sokáig széles az út, tetszik, máskor is jövök majd erre, igaz a végén kicsit eltévesztettem az utat, így a Hosszú-bércen vezető útra felmászva értem el a Foltán-keresztet végül. Érdekes, hogy ahogy kiértem Diósjenőre a sárga jelzésen egyből elállt az eső és még az ég is kitisztult. Hát igen, a hegyekben más "törvények" uralkodnak.

2011. január 8.

Úgy döntöttem, hogy az idei évben nem várok annyit az első túrával, mint tavaly. A múlt héten kimaradt Csóványos-mászás eléggé idegesitett, ezért arra gondoltam, hogy mivel igen enyhe lesz az idő, nekivágok a Börzsöny csúcsainak meghódításának. Amikor kiléptem a kapun reggel egyből szembetűnt, hogy nincs hideg, s valóban: a hőmérőn már reggel hat óra után is +3 fok állt. A szokásos 6:53-as vonattal mentem váci átszállással. Szobon a busznál meglátszott, hogy szombat van, elég sokan gondolták úgy, hogy kiszabadulnak a város "börtönéből". Láttam 1-2 embert aki igencsak a "kocatúrista" kategóriába tartozott, de az is becsülendő, hogy legalább kimozdulnak kicsit. Ami viszont megütötte a fülemet a mögöttem levő sorokból a buszon, hogy az egyik középkorúakból álló csoport vezetője azt magyarázta, hogy a Bükk Eger és Miskolc között van. Hát azért ennyi idősen ezt illene tudni. Tragikomikus. Amikor leszálltam a buszról Kemencén nem gondoltam volna, hogy a falu szélén látom az utolsó embert egész délután három óráig. 

2010. december 30.

Mivel hónapok óta nem voltam már a hegyekben, ezért igencsak vártam már ezt a kis túrát, annak ellenére hogy dermesztően hidegről lehetett olvasni mindenhol. Nagybörzsönyben a buszról leszállva elég ködös, télies, zord idő fogadott. A faluból mihamarabb kikecmeregtem, majd következtek az első nehézségek. Már a falu végekor eszembe jutott, hogy párszáz méterre onnan a patak átfolyik az úton, és hogy már nyáron is nehézségeim adódtak emiatt. 

2010. augusztus 9.

Egy nagyszerű balkáni kirándulás után már vártam azért, hogy visszatérjek a Börzsönybe. Még napokkal korábban megbeszéltem felvidéki magyar ismerősömmel, hogy túrázunk egyet együtt az ő ismerőseivel, családtagjaival, így hiába értem Kemencére 9:20-kor, a kisvasút első megállóhelyénél várnom kellett egy órát, mivel ők gyalog jöttek Ipolyvisk felől. Miután találkoztunk nekivágtunk a túrának. Az aszfaltúton mentünk a Feketevölgyi panzió felé, majd egy rövid fotószünet után indultunk neki a P négyzet emelkedőjének.

2010. július 15.

Úgy alakult a túrát megelőző 2-3 hétben, hogy nem volt lehetőségem kimozdulni a városból, így már régen látott izgalommal vártam a túrát, annak ellenére, hogy a legalacsonyabb hőmérséklet a különböző időjárás-jelentésekben 35 fok volt árnyékban, amit erre a csütörtöki napra mondtak. A hegyekben mindig pár fokkal hűvösebb az idő (nyáron is, télen is a 800 méter feletti részeken akár 6-8 fokkal, vagy még többel is hidegebb lehet) ebben tudtam csak reménykedni. Ezúttal is Bernecebarátiról indultam (ahhoz képest, hogy 2010 előtt egyszer sem indultam innen, idén már négyszer is) s hamar rá kellett jönnöm, hogy lehet, hogy nem is a meleg lesz a legnagyobb ellenfelem, hanem a rovarok. A Máriácska nevű kegyhely teljesen üres volt, remélem csak tisztítják, meg ilyesmi, s nem ellopták az egészet szentképestül, mindenestül. Követtem a sárga kereszt jelzést, s ádáz küzdelmet folytattam a legyek és szúnyogok ellen, elképesztően sok van belőlük, főleg az ún. Külső- és Belső-tólak nevű résznél, ami gyakorlatilag egy lápszerű képződmény.

2010. június 26.

A vizsgaidőszak miatt igen rég voltam a hegyekben, ezért eléggé vártam már az újabb "randevút" a Börzsönnyel. Mivel a csütörtöki biológiai kémia vizsga a lehető legjobban sikerült jó kedvvel és nagy célokkal vágtam neki a túrának. Ha már lúd, legyen kövér, tartja a mondás. Ennek szellemében gondoltam ki azt, hogy mi lenne, ha a legészakkeletibb faluból elgyalogolnék az egyik legdélkeletibbe, persze hegyen-völgyön át, ahogy ezt a blog fejléce is hirdeti. Bernecebarátiról tíz perc késéssel tudtam csak elindulni, (Csak egyszer lenne már olyan, hogy sem a MÁV, sem a Volán nem késik!) a kéken akartam végigmenni a Kőkapuig, de már rögtön miután a faluból kiértem egy kicsit benéztem, így egy avval párhuzamos úton indultam el. Nem bántam meg, mert nem sokkal később, ahol a térkép szerint át tudtam vágni a kék jelzéshez szép rálátás fogadott a távoli Magas-Börzsönyre.

2010. június 15.

Míg sok embernek Királyrét az ideális kirándulóhely, nekem inkább az ideális kiindulóhely. Idő hiányában ezúttal csak képekkel próbálom a blog olvasóit végigvezetni legutóbbi túrám útvonalán, mely lehet, hogy csak 29,5 km volt, de az 1600 m szintemelkedés nem volt kevés hozzá. A túráról csak annyit, hogy ezúttal nem egyedül mentem, s mivel Perőcsényben a busz 9 perccel hamarabb elment (ott ültünk a megállótól 20 méterre, ki gondolta volna hogy ez az a busz...) ezért igencsak éjszakába fordult az idő, mire hazaértünk. Még jó, hogy nem az volt az utolsó busz...

2010. június 6.

Ezen a héten úgy alakult, hogy csak vasárnap tudtam túrázni menni, s így se olyan hosszú távra, mint máskor, mert este volt még egy elintéznivalóm. Amikor Zebegénynél felszállt egy nálam valamivel fiatalabbakból álló iskoláscsoport és azon vitatkoztak, hogy jár-e a busz Kemence felé akkor kicsit megijedtem, azt hittem nem ekkora a baj, bár tudom, hogy az út egyes szakaszai bizony rendes időjárás esetén is 2-3 méterrel vannak csak az Ipoly felett. Felszálltam Szobon a buszra és kérni akartam egy jegyet Ipolydamásdig (onnan akartam eredetileg indulni), de amikor a buszvezető az előttem levőnek mondta, hogy a busz csak Damásdig jár, Letkés és Ipolydamásd között teherautóval lehet átjutni a megáradt Ipolyon, gondoltam, hogy ezt nem hagyom ki, és módosítottam a kiindulási helyet Nagybörzsönyre.

2010. május 28.

Régóta kiváncsi voltam már, mi is az az építmény, ami Nagybörzsönytől északra található a 436 méteres Hegyes-hegyen, amit olyan sokszor láttam már a Nagybörzsönyt érintő túrák során. Az Altáróhoz vezető betonúton indultam, s annak ellenére, hogy nem mondtak esőt aznapra, kicsit megijedtem, amikor a Bogár-kert nevű résznél ködbe burkolózott a Magyar-hegy. Ezután egy kicsit kerültem, a piros jelzés mellett található vadászkunyhót egy földúton közelítettem meg. A házikó előtt egy őz legelészett éppen. 

2010. május 22.

Szombaton elmentem megnézni milyen sebeket hagyott a múltheti vihar a természetben. Érdekes, mert ahol komoly károkra számítottam ott közepesnek nevezhető, míg más területeken nagyon súlyos következményei voltak az esőzéseknek. A beszámolót egynapos csúszással közlöm csak, mivel tegnap Pozsonyban, és a bősi vízlépcsőnél voltam.

Nem kis bosszúságomra rögtön úgy indult a túra, hogy egy órát várnom kellett Kismaroson, mivel azt hittem, hogy péntek van (az elmúlt hetekben pénteken mentem túrázni), pedig szombat volt és csak 8:50-kor jött a busz. (Teszem hozzá, az is tíz percet késve.) Azt hittem, hogy rajtam kívül nemigen lesz senki sem a buszon, de tévedtem, akadtak szép számmal kirándulók. Királyréttől a betonúton indultam, mert nem tudtam mire számíthatok a jelzett utakon.