2011. november 23.

Évek óta szerettem volna már megcsodálni milyen is az, amikor a ködfelhők tengeréből csak a legmagasabb csúcsok emelkednek ki szigetként, mert sajnos eddig csak Erdélyben láttam ilyet. Igazából  meglepetésként ért a dolog, habár különféle időjárással kapcsolatos oldalakon már lehetett volna erről olvasni, a napokban valahogy elkerülte ez a figyelmemet.

Mostanában elég ritkán indulok Királyrétről, mivel szinte nincs már olyan ösvény arrafelé amerre ne mentem volna még, most mégis azt találtam ki, hogy a 7:50-es busszal felmegyek és valamilyen úton felmászok a Csóványosra. Az útvonal annyira képlékeny volt, hogy még a buszon is gondolkoztam merre induljak. Végül a kék négyzet jelzésen indultam felfelé. Az első meglepetés a befagyott Királyréti- és Bajdázói tónál ért, majd a Suta-berki-nyiladéknál rögtön jött a következő: kb. 500 méteres magasságban hirtelen fehér lett minden a zúzmarától.

Láttam webkamerás képeket a Nagy-Hideg-hegyről a napokban, erre azonban mégse gondoltam.

Szépen lassan ahogy másztam felfelé egyszer csak azt vettem észre, hogy a hátam mögött felbukkant a Nap és mire a piros kör jelzéshez értem már verőfényes napsütésben volt részem.

Igazán télies volt a táj, de szerencsére olyan hideg nem volt.

Távolabb, a hiányos lombkoronájú fák között lehetett látni, hogy a Szén-patak völgyében erősen megült a köd.

Eszembe jutott, hogy talán itt az alkalom, hogy olyan képeket csináljak amelyek különlegesek, ezért elkezdtem egyre gyorsabban lépkedni, hogy mihamarabb felérjek a Csóványosra. Itt letértem a jelzett útról és a Királyrét felé induló, a főgerinc alatt futó erdészeti útra tértem, majd mielőtt az élesen jobbra kanyarodott volna elkezdtem felmászni a gerincre és a Szabó-kövek után értem fel.

Általában - vagyis eddig mindig - ezt az utat ellenkező irányban teszem meg. Feljebb már mintha hó is lett volna, helyenként 4-5 centis összefüggő fehérségben lépkedtem. Persze ez csalóka lehet, mert a fákról folyamatosan fújta le a szél a zúzmarát.

Gyönyörű időben, háromnegyed 11 körül értem fel a csúcsra. Felmásztam egyből a kilátóba, ahol valami hihetetlenül szép látvány fogadott.

Ameddig elláttam mindenhol köd volt, persze én felette voltam. 

Körülbelül olyan 750 méteres magasságban lehetett a ködhatár, mert sem a Naszály, sem a visegrádi hegyek nem látszódtak, egyedül a Magosfa, a Nagy-Hideg-hegy, a Nagy-Inóc és a Málna-hegy voltak azok, melyeknek teteje kilógott a ködfelhők fölé. A nyugati gerinc csúcsai közül egyiket se lehetett látni.

Igazán lenyűgöző látványt délkelet felé fordulva lehetett látni: 

Eszméletlenül hideg szél fújt fent a kilátóban, az ujjaimat alig tudtam mozgatni, de ennek ellenére is vagy egy félórát fent töltöttem, mert ki tudja mikor látok ilyet legközelebb.

Érdekes volt belegondolni, hogy én szikrázó napsütésben nézelődök fent, Pest megyében pedig minden bizonnyal borongós, sötét idő van mindenfelé. Kicsit olyan érzés volt, mintha a felhők fölött lenne az ember. 

Miután lemásztam a kilátóból találkoztam egy túrázóval aki szintén Királyrét-Diósjenő távon volt, csak éppen ellenkező irányban. Igaz, én másfele mentem, de egy negyedórát azért elbeszélgettünk a túrázásról és a Börzsönyről.

Mondanom sem kell, más túrázóval a nap folyamán nem találkoztam. A Nagy-Mána felé indultam, s már vártam, hogy milyen lesz leereszkedni a ködbe. A Nap szép fokozatosan tűnt el, s mire a kilátóhelyhez értem már a szomszédos Pogányvár hegyoldalát se lehetett látni sajnos. Mindenesetre furcsa volt, hogy kevesebb mint egy óra alatt ennyit változott az időjárás. Vagyis nem: az maradt ugyanolyan, csak én voltam mozgásban. Leérve a Tűzköves-forráshoz már nem láttam sehol zúzmarát vagy hófoltokat.

Ellenben egy nagyobb sziklára kirakott koponyát igen.

Királyházára érve ezúttal nem a megszokott aszfaltúton mentem Diósjenő irányába, hanem a kék négyzeten, amelyről a Király-kútnál tértem le és onnantól viszont már tényleg a beton következett egészen a Závozig.

Innentől a sárga négyzeten ereszkedtem le a faluba, s mivel láttam a buszmegállóban, hogy nem kell a következő buszhoz sokat várni, a vasútállomásig el sem gyalogoltam.

Táv: 24 km    Szintemelkedés: kb. 1000m    8:10-15:45