2010. március 26.

Kevés olyan falu van a Börzsöny körül ahonnan még nem idultam túrázni, de Letkés ilyen volt -egész eddig. Mivel viszonylag közel van Szobhoz, ezért már 8:30kor el tudtam indulni a Sákola-tető irányába. Az első km még szántók mellett vezet, de hamar beér az ember az erdőbe. A Sákola-tető is eléggé kiemelkedik a környezetéből, csakúgy, mint a délnyugat-börzsönyi hegyek általában. Az utolsó 1 km igencsak fárasztó volt, több rövid pihenőt is be kellett iktatnom. A csúcskő lefotózása után azonnal indultam is tovább a Koppány-nyereg irányába.

2010. március. 20.

Az első olyan nap az évben, amikor az ember nyugodt szívvel otthon hagyhatta a kabátját, mert még a hegyekben is kellemes tavaszi időt ígértek.

Miután leszálltam a buszról Nagybörzsönyben, tettem egy kis kitérőt a Szent István korabeli templomhoz, amely állítólag egyike hazánk legrégebbi templomainak. Már sokszor jártam erre, de mindig megcsodálom a maga egyszerűsége és szépsége miatt.

2010. március 14.

Habár az időjósok korántsem ígértek olyan szép időt erre a szombatra, mint a múlt pénteken volt, én mégis úgy döntöttem, hogy nekivágok a hegyeknek. Amikor Királyrétre érkeztem elég borult ég fogadott, de mint tudjuk, egy túrázó számára rossz időjárás nincs, csak rossz hozzáállás, ezt megfogadva indultam el a Királyréti- és a Bajdázói-tó irányába. Dacára a +5-6 fokos hőmérsékletnek, mindkét tó felszínét még összefüggő jégtakaró borította.

2010. március 5.

Hetek óta terveztem egy hosszabb túrát már, idén még csak egyszer voltam, akkor is az éppen térdig érő hó miatt rövidre sikerült a kirándulás. Előzetes infók alapján ez a pénteki nap ideálisnak tűnt egy emlékezetes túrához. Úgy terveztem hogy Kemencéről indulok s majd utána lesz ami lesz.

Szerencsére reggel verőfényes napsütés fogadott és már a buszból láttam, hogy nem volt hiábavaló ilyen korán felkelni. 9:14-re ért a busz Kemencére, s a Jókai utca lejtőjén hamar a Kemence-patak (és persze a kisvasút) mellett találtam magam.