2010. április 3.
A hét elején azt olvastam, hogy az időjósok szerint az egyetlen igazán szép nap a szombati lesz a héten, s ezúttal nem tévedtek. A már-már szokásosnak mondható 6:54-es vonattal indultam Rákospalota-Újpestről, majd a 8:10-es busszal Szobról, s ezúttal egészen Perőcsényig élveztem a Volán "szolgáltatásait".
Számtalanszor kezdtem már túrát innen, de mindig csak a piros jelzésen, ezért ezúttal a kevésbé ismert P+ jelzésre esett a választásom. A Büzmöd-rétig nagyobb megerőltetés nélkül eljutottam, majd onnan egy meredekebb rész jött, meredekebb, mint amilyenre a térkép alapján számítani lehetett, de kit érdekel, hisz hegyet mászni jöttem.Az utolsó 1km a Vár-nyeregig borzasztóan sáros volt, s még egy kisebb patakocska is az úton folyt lefelé, valószínűleg csak ideiglenes vízfolyás volt, és a hétközi esőzések hozták létre.
Ahogy a nyeregre felértem egyből észak felé vettem az irányt, s kezdtem megmászni a Grindel-hegyet, majd a Kövirózsást. A Börzsöny talán legszebb szakasza ez a nyugati gerinc, megannyi kilátóhellyel. A Kövirózsás után egy szintén magányos túrázóval találkoztam, majd a Holló-kőn két másikkal. Aki még nem járt itt, annak csak ajánlani tudom, ha valakivel meg akarjuk szerettetni a Börzsönyt, ez talán a legideálisabb célpont, bár kétségtelenül az egyik legnehezebb is, főleg észak felől érkezve. Kár hogy a Nap rossz irányból sütött, így nem készülhettek annyira szép képek, de talán így is lehet látni miről beszélek.
Negyedóra pihi és reggeli után indultam lefelé, de ott, ahol az út észak felé fordul én letértem, és elkezdtem egy vadcsapáson leereszkedni a Holló-kő alatt levő 601 méteres Vad-tetőig. Szép a kilátás innen is, s egy sziklán még kövirózsát is láttam, igaz már 2 heggyel arébb voltam a névadó hegytől:)
Akkor, ha még lejebb ereszkedik az ember egy hatalmas, legalább 10 méter magas sziklát elhagyva mohával teljesen benőtt kövek mellett ér le a Szarvas-kőre. Amíg nem voltam itt évekig azt gondoltam, hogy a Holló-kő a Börzsöny legszebb kilátóhelye, de szerintem ez szebb, több okból is. Egyrészt sokkal közelebb van a Csarna-völgyhöz, (fele olyan távolságra, mint a Holló-kő, igaz, csak 554 méteres magasságban), másrészt nagyobb szögben láthatunk rá a Magas-Börzsönyre, ellátni innen a Godóvártól a Vár-bércig. Tényleg csodálatos:)
Mivel nagyon meredek lett volna az út innen lefelé, visszamentem egy darabon, s az előbbi kilátóponttól délre levő völgyben leereszkedtem kisebb-nagyobb nehézségek árán. Miután leértem kb. 5 percbe tellett amíg át tudtam kelni a kissé megáradt Csarna-patakon. Mi lehetett itt a '99-es áradás idején! Annyi biztos, hogy a kisvasút sínjeiből nem túl sok maradt, s ahogy látom, még hosszú ideig nem is fog itt járni sajnos:(
Hamuháznál 4-5 ember dolgozott egy kis vontatómozdony segítségével. Nekiindultam a Kuruc-bérc kettős csúcsának, s bizony nem kis erőfeszítésbe tellett, hogy feljussak, főleg az eleje a nagyon húzós. Az 580 m-es csúcs kissé érdekes csúcsoszlopát elhagyva hamar kereszteztem a kék háromszög jelzést, s onnan már csak percek kérdése volt, hogy mikor érek a Forrásoki-rétekhez. Nem pont ilyennek képzeltem el, dehát ezért jöttem, hogy megnézzem milyen. A Szabó-kaszáló előtt letértem a Jancsi-Juliska vadászházhoz, sőt egész az alatta levő forrásig, de ebben sajnos most csalódnom kellett. Mire visszamásztam jól elfáradtam.
Körülbelül 200 méterre a réttől a Hanák-kút vize oltotta időközben egyre nagyobb szomjomat. Szépen meg van csinálva, amúgy nem kifolyós, de egy fadarab segítségével megoldották. Nem messze ettől érdekes dolgot vettem észre az út szélén. Kb. 25 centi széles kocsonyás, zselészerű anyag amiben sok kis fekete pötty volt. Ha valaki tudja mi ez, kérem írja meg, mert nekem halvány lila gőzöm sincs:)
Kiérve a Hanák-rétre a sítúra úton visszafordultam, s a sípályáig mentem, ahonnan a hóvirágokat kerülgetve, kifulladva értem fel Nagy-Hideg-hegyre. Szép idő volt, s végre a Nap is jó irányból sütött:)
Talán 10 perc után indultam le, egy darabig a Királyrétre vezető úton (elég nagy volt a kísértés, hogy ott fejezzem be -ismételten- a túrát) majd a kék jelzésen. Kammerhofnál jobbra tértem és a Nagy-Inóc felé vettem az irányt. Itt felfedeztem, hogy amit eddig az elmúlt években Korom-bércnek gondoltam az gyakorlatilag nem is csúcs, s amit Nagy-Inócnak az a Korom-bérc. Miket meg nem tud az ember:) A Nagy-Inóci csúcskő után a Trammelsmadnál vezető ösvényen leereszkedtem egész az Inóci-nyeregig, s még avval a lendülettel megmásztam a Kis-Inócot. A csúcs környéke eszméletlenül be van nőve, (igen, már április elején is!) szóval gyakorlatilag megközelíthetetlen. Innen csak percek kérdése volt a Szép-bérc, ahonnan még a bazilikát is lehetett látni Esztergomban. A Kis-Tányér-réten és a Tányér-réten át a zöld kereszt jelzést követve mentem a Szép-völgybe. A Kisinóci-turistaháznál igen sok kiránduló volt, de páruk sztem csak kikocsikázott ide a jó levegőre és ennyi volt a túra számukra.
Amikor besétáltam Kóspallagra a templomhoz láttam, hogy busz csak fél 9kor lesz, így az este hátralevő része várakozással és utazással telt.
Emlékezetes, élményekkel teli túra volt, remélem sok ilyen lesz még idén:)
A túra adatai: Táv: 26km Szintemelkedés: kb. 1550m 9:10-18:35